• 
  
  Nagy Ferenc: Édesanyám
  
  Van egy szó, van egy név ezen a világon,
  Melegebb, színesebb, mint száz édes álom.
  Csupa virágból van, merő napsugárból..
  Ha ki nem mondhatod, elepedsz a vágytól.
  Tisztán cseng, mint puszták estéli harangja,
  Örömében sir az, aki e szót hallja.
  Ártatlan kisgyermek, csöpp gügyögő hangja,
  Amikor gőgicsél, mintha volna szárnya.
  A amikor a szíved már utolsót dobban,
  Ez az elhaló szó az ajkadon ott van.
  Mehetsz messze földre, véres harcterekre,
  Ez a szó megtanít igaz szeretetre.
  Bánatban, örömben – ver az Isten vagy áld,
  Hogyha elrebeged, már ez is imádság.
  És ha elébed jön könnyes szemű árva,
  E szóra felpattan szíved titkos zárja.
  Drága vigasztalás ez a a szó, ez a név,
  Királynak, koldusnak menedék, biztos rév.
  Te vagy legboldogabb, nem gyötörnek gondok,
  Ha keblére borulsz és el kinek mondod?
  S ha szomorú fejfán olvasod e nevet,
  Virágos sírdombon a könnyed megered.
  Van egy szó, van egy név, valóság, nem álom,
  Nekem a legdrágább ezen a világon.
  Ez a legforróbb szó, az én legszebb imám,
  Amikor kimondom: anyám, édesanyám.