- Kacagó tavaszról álmodom,
ahol napsugár csókol alélt földet
és fűszálakról harmatcsepp pereg.
Létem peremén átoson,
az ég arcát másolja szemed kékje,
nehéz könnyeim mind elsírom érte.
Keserű nektár az ajkamon,
érintsd hát meg daróc köpenyem,
hadd szülessen belőle lágy selyem.
Csillag leszek, ha akarod,
simogass még bőröd melegével,
ringass barnatestű, susogó éjben.
Csillogó tavaszról álmodom,
ahol a fájdalom fekete gyöngye
kihullik végre kezemből örökre!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése