Rainer Maria Rilke: Álmaink
Álmaink didergő márványszobrok,
berakjuk őket templomainkba:
vágyunk, mely testünket életre szítja,
ragyogtat köréjük koszorut, csokrot.

Szavaink mellszobrok hideg aranyból,
napjaink utján hordozzuk őket:
az élő istenek másutt nőnek,
magasba szökvén árnylepte partról.

Az ember mindig tétova, bágyadt,
fáraszt a tett, a pihenés,
de lelket kaptunk, sugárzó árnyat,
mely örök mozdulatokra kész.

/Ford.: Fodor András/